A „tervező program” a fejemben már dolgozik, hiszen két hét múlva indulunk nyaralni és tervezgetjük már, hogy mikor mit fogunk csinálni. Persze jó idővel számolunk, de azért van „B” terv is a tarsolyunkban. Hihetetlen, hogy az ember mennyire várja a nyaralást. Igazából egész évben talán ez az egy hét van olyan, amikor mindent kikapcsolhatunk és magunkkal foglalkozunk. Nem viszem a telefonomat például a strandra, így nem tudnak nagyon elérni telefonon. Bevallom őszintén, nem szeretem szabadság alatt felvenni a telefont munkahelyemnek, mert alig van szabadnapom, had élvezzem már ki ezt a keveset, ami jár. Persze muszáj felvennem, és ha tehetem, sajnos fel is veszem, habár olyan messziről nagyon sok mindent nem tudok tenni. Igyekszem mindent úgy munkahelyen hagyni, hogy senkinek ne legyen plusz munkája vele, amit lehet, előre megcsinálok. Mikor én vagyok bent és kolléganőim nem, igyekszem mindent megoldani nélkülük, nem szeretem őket hívogatni, hisz a szabadság nekik is szabadság. De ezt elvárom én is.