Születésemtől egészen férjhez menésem napjáig én voltam apuci kicsi lánya, aki bizony még 25 évesen is azon gondolkodott minden cselekedete előtt, hogy vajon mit szólna hozzá szeretett édesapja. Persze ezt megpróbáltam magamba végiggondolni, és a környezetem számára nem egyértelművé tenni, hogy bizony kemény harcokat vívok önmagamba. Férjem is egy visszafogott, kicsit magába zárkózott lánynak ismert meg, így szeretett meg. Kapcsolatunk elmúlt közel 20 éve alatt nem is érezte rajtam a lázadást, melyet minden nap eldöntöttem, hogy kikerüljek a magam által épített börtönből, csupán apróbb próbálkozásokat vett észre, melyeknek nem tulajdonít nagy jelentőséget. Miért is tulajdonítana, hiszen apróságok, például egy óra vásárlásakor. Eddig szigorúan ezüst színű órám volt ezüst fém szíjjal, legutóbb azonban egy nemesfém gyönyörű pasztell kék és rózsaszín karórát választottam elasztikus szíjjal. Mivel férjemnek is tetszett mikor megérkezett, megdicsérte a kinézetét és továbblépett anélkül, hogy bármi megjegyzést fűzött volna hozzá.
MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.