Az ellenőrzési technikák használata a belső kontrollrendszerben olyan, mint egy térkép az utazó számára. Sokféle módszert alkalmazhatunk, és mindegyiküknek megvan a maga előnye és hátránya. Például, van a mintavétel technika, ami lehetőséget nyújt arra, hogy kisebb adathalmazból következtessünk az egészre. Ez időt és erőforrásokat takarít meg, de vigyázni kell rá, mert ha rosszul választjuk ki a mintát vagy nem helyesen értelmezzük az eredményeket, akkor nagyon félrevezető lehet.
Egy másik lehetséges technika pedig az ellenőrzési listák használata. Ezek segítenek abban, hogy ne felejtsünk el semmit és mindent alaposan átvizsgáljunk. Ugyanakkor óvatosnak kell lenni ezzel is: ha túlságosan ragaszkodunk hozzájuk anélkül, hogy ténylegesen megértenénk miért teszünk bizonyos dolgokat vagy miért nézünk utána bizonyos információnak… nos akkor könnyen elveszhetünk a részletekben anélkül hogy látnánk a nagy képet.
És itt jön képbe még egy fontos eszköz: A kritikus gondolkodás! Mégis mennyire fontos ez? Hát csak annyira mint ahogy azt mondanám: Létfontosságú! Az ellenőrzés nem csupán pipálósdi – sokkal inkább olyan dolog amit tudatosan végezz el! Segít felismerni az összes lehetséges problémát és gyenge pontot!
Azonban közös bennük – legyen szó bármilyen módszer alkalmazásáról is – , hogy célja mindig ugyanaz marad: A belső kontrollrendszer hatékonyabbá tétele. Megannyi eszköze van ennek eléréséhez; de vajon melyiket érdemes használni egy adott helyzetben? Kihívást jelent megtalálni azt az egyensúlyt; ami lehetőség szerint minden szempontot figyelembe veszi anélkül hogy túlzott terhet róna ránk vagy korlátozná a rugalmasságunkat.